Hirek

EPS alkalmazása Ausztriában

Az expandált polisztirolhab hőszigetelő anyagot több mint 50 éve ismerjük. Először az 1952-es a düsseldorfi vásárban mutatták be. Ausztriában már a hetvenes évektől ismertek a homlokzati hőszigetelő rendszerekre vonatkozó engedélyek, majd a nyolcvanas évektől szabványt dolgoztak ki (ÖNORM B 6110) az alkalmazásukra. Ez a szabvány rögzíti, hogy milyen tulajdonságokat szükséges vizsgálni a polisztirolhab hőszigetelés, illetve a teljes hőszigetelő rendszer esetében. Utóbbira példa az a mesterséges öregítés, mely során váltakozó körülmények közé helyezik a hőszigetelést (például meleg- és eső ciklus, hideg-meleg ciklus, ahol a hőmérséklet +50 °C és -20 °C között változik), és a hőszigetelő bevonatrendszernek károsodás nélkül kell ezt átvészelnie. Ugyancsak vizsgálják a teljes rendszer viselkedését a tűzzel szemben. Ez az ún. SBI vizsgálat, ahol a vizsgálati minta egy negatív épületsarkot szimulál. A sarokban éghető anyagot gyújtanak meg, majd a tűz terjedési sebességét, a láng oldalirányú terjedését és a felszabaduló hő mennyiségét vizsgálják. A vizsgálat eredménye szerint a homlokzati hőszigetelő rendszert, A-tól E-ig terjedő csoportok valamelyikébe sorolják be. Az eddigi vizsgálatok szerint az EPS rendszerek legtöbbször a B kategóriába kerülnek.
Ausztriában az építőanyagokkal szemben támasztott tűzvédelmi követelményekről az ÖNORM B 3806 szabvány rendelkezik. E szabvány alkalmazása kötelező. 
Többek között e szabványban határozzák meg, hogy a különböző épülettípusok homlokzatán milyen tűzvédelmi besorolású anyagokat és rendszereket lehet alkalmazni. Ausztriában az épületeket hat csoportba sorolják, az 1. táblázat szerint.

Épület kategória    Megnevezés    Magasság
GK1    Szabadon álló családi ház    < 7 m
GK2    Társasház, legfeljebb 3 lakással    < 7 m
GK3         < 7 m
GK4         < 11m
GK5         < 22 m
HH    Magas épületek    > 22 m
A magasságon (akárcsak Magyarországon a szerk. megj.) nem az épület magassága, hanem a legfelső használati szint járószintje értendő.

A szabvány 6.2. pontja tárgyalja a homlokzatokat. A követelményeket vagy a homlokzati hőszigetelő rendszer két legfontosabb eleme (fedőréteg és a hőszigetelés), vagy a teljes bevizsgált rendszer teljesíti. A polisztirol homlokzati hőszigetelő rendszerek a magas épületek kategóriájáig mindkét szempont szerint alkalmazhatók (lásd 2. táblázat).

     Épület kategória
    GK 1    GK 2    GK 3    GK 4    GK 5    HH
Az alábbi minősített elemekkel készül
–        fedőréteg    B-d1    B-d1    B-d1    B-d1    B-d1    A2-d1
–        hőszigetelés    E    E    E    D    D    A2
Vagy
Minősített rendszer    D    D    D    C-d1    C-d1    A2-d1
A GK 4 és GK 5 épülettípusokra a 10 cm-nél vastagabb hőszigeteléseke az ÖNORM B 3800-5 (Építőanyagok és épületszerkezetek tűzvédelme, homlokzatok tűzvédelme) szerinti vizsgálatot szükséges elvégezni.

Az első három épületkategóriában az E-minősítésű hőszigetelő anyaggal készülő rendszerek korlátozás nélkül alkalmazhatók, míg a GK4 és GK5 épületek esetében a teljes rendszerek tűzvédelmi bevizsgálásával szerezhető meg az engedély. Fontos, hogy ezen épülettípusoknál is csak a 10 cm-nél vastagabb hőszigetelő anyagok esetében szükséges a vizsgálat.
A homlokzati tűzesetek azt mutatják, hogy az ablakon kicsapó lángok adott felületen jelentős hőmérsékletemelkedést okoznak. Ennek a mértéke attól függ, hogy mennyi levegőt kap a tűz. Elegendő levegő esetén annyira megemelkedhet a hőmérséklet, hogy a tűz a felette levő szintre is átterjedhet. Mindezek lehetősége független a homlokzatképzés mikéntjétől, állandó jelleggel fennáll (lásd a budapesti Fraknó utcai tűzesetet 2OO5-ben. a szerk. megj.).
A homlokzati tűzvédelem elsődleges célja az, hogy a tűz ne terjedjen a homlokzaton, ne essenek le nagyobb darabok a homlokzatról, valamint sem a lakók, sem a tűzoltók ne legyenek veszélyeztetve. Mindezt laboratóriumi vizsgálattal szükséges ellenőrizni. A vizsgálóállvány, 1,5 m mély, 6 m magas, 3 m széles, míg a tűzterhelést 25 kg fenyőfa adja. Ausztriában megközelítőleg 30, Németországban további 120 laborkísérletet hajtottak végre ezzel a módszerrel.
Az EPS alapú hőszigetelő rendszerekkel folytatott kísérletek kivétel nélkül pozitív eredménnyel zárultak. A méréseket 30 cm vastag polisztirol hőszigeteléssel, különféle vakolatokkal és tűzgátakkal (PUR, ásványgyapot, kalcium szilikát) folytatták. Bár a 10 cm-es hőszigetelésig, az ÖNORM szerint nem szükséges a homlokzati hőszigetelő rendszerek vizsgálata, tavaly ezek vizsgálatát is elvégezték, és bebizonyosodott, hogy ezek tűzgát nélkül is jól működnek.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy a homlokzati tüzek esetében alkotott elmélet a gyakorlatban is működik-e? Németországban, Bad Salzungenben nagyszabású vizsgálatot hajtottak végre 2005-ben, mely vizsgálatra tűzvédelmi szakértőket, tűzoltókat és hatósági személyeket hívtak meg. A vizsgálat során 600 m2 homlokzati hőszigetelést vittek fel egy lebontásra ítélt épületre, ahol 4 különböző kísérletet hajtottak végre. Az Ausztriában szokásos ablak köré beépített tűzgátakat csak két szintenként építették be. A kísérlet értékelése szerint ilyen sűrűséggel is elegendő a tűzgát kialakítása.
 Ausztriában, Grazban is végrehajtottak egy ehhez hasonló kísérletet. A kísérletet a grazi tűzőrség és tűzoltóság vezette, ugyanis attól tartottak, hogy a hőszigetelő rendszerek nem állnak kellően ellen a tűznek. A vizsgálat során a tűzterhelés lényegesen nagyobb volt, mint a laborkísérletekben (több, mint 500 kg fa). A helyszínen készített fotón egyértelműen látható, hogy nem terjedt tovább a tűz a homlokzaton.
A kísérletről beszámoltak a TV-ben is, és a grazi tűzoltóság vezetője kijelentette, hogy kellemesen csalódott. Én, aki sok vizsgálatot láttam, nem voltam meglepve.
Grazban egy másik érdekes kísérletet is lefolytattak. Egy úgynevezett „vandáltüzet” szimuláltak, aminek során papírhulladékkal töltöttek meg egy műanyag konténert, és azt felgyújtották a fal tövében. A hőszigetelés ennek is ellenállt.
Végül következzen pár fontos gondolat az ellenőrzésről. Független attól, hogy a gyártók maguk is állandó vizsgálatot folytatnak saját termékeikkel, az osztrák EPS gyártók szövetségének tagjai hozzájárulnak ahhoz, hogy azokat idegen vizsgálatoknak is alávessék, és akár az építőanyag kereskedésekben, akár a kivitelezéseken ellenőrizhetik azok minőségét. 
Az első passzívház egy bécsi épület, mely 1991-ben épült és már akkor 27,5 cm vastag hőszigeteléssel vonták be. A passzívház építési rendszer a hangszigetelésben is kiváló, mert szellőztetés esetén nem szükséges kinyitni az ablakokat, melynek köszönhetően nem szűrödnek be kellemetlen zajok. Ennek következtében a passzívház különösen előnyös zajos környezetben.
A következő példa is bécsi, melynek érdekessége, hogy ívesek a falak, ami hőtechnikailag kedvezőbb. Ennek ellenére az épületet kemény EPS lapokkal hőszigetelték, melyeket nem vízszintesen, hanem állítva helyeztek el. A táblák hátoldalát több helyen bevágták, így azok hajlíthatóvá váltak.
A következő példa még nem épült meg, de Európa legnagyobb passzívháza lesz, amiben 1700 lakás kap helyet, egyenként 30 cm vastag hőszigeteléssel.
Itt egy felújított voralbergi épületet láthatunk. A felújítás előtt az épület éves fűtési energiaigénye 241 kwh/m2 volt, mely a felújítás után ez 15 kwh/m2-re csökkent.
Az expandált polisztirol hőszigetelő rendszerek kivételes gazdaságosságukat és biztonságukat már a gyakorlatban is bizonyították; Németországban, Ausztriában és Svájcban évente 50 millió m2 EPS rendszer kerül beépítésre.